Na, hát akkor a héten történt találkozó, vágatlan verzió, okuljatok!

Offtopik, még mielőtt belevágok: voltam ma bevásárolni és megint kiakadtam, hogy az boltokban egyszerűen nem gondolnak az egyedülállókra. Minden kajából olyan kiszerelések vannak, amit a 3. országokban hónapokig fogyasztanának...én utálok ételt kidobni, de többnyire rákényszerülök, mert pl. az előre csomagolt felvágottak, fagyasztott cuccok brutál kiszerelésben várják, hogy a fogyasztói társadalom lelkes népe rájuk vesse magát. Piacra meg nem tud mindig menni az ember lánya. Miért kell pl. sült krumpliból olyan mennyiséget tenni a csomagolásba, hogy egy átlagos fagyasztóba be se férjen? Mondjuk, a hentes is kétkedve szokott rám nézni, amikor nem 20 deka, hanem 3 szelet sonkát kérek...ez van, a szingliknek is vannak szükségletei...:-)

Na, de ne térjünk el a tárgytól. Szóval, szerdán találkoztam Mr. Izével. Nevezhetném Mr. Gáznak, vagy Mr. Pániknak is...gyakorlatilag úgy éreztem magam az ásványvizem mellett, mint egy állásinterjún. Mintha Mr. Izé el akarta volna dönteni az első találkán, hogy én leszek-e a felesége. Apropó, feleség. Valahogy szóba jött a haverja házassága és csak úgy kérdeztem, hogy neki egyébként fontosak-e ezek a hagyomány dolgok (ugyebár nekem nagyon nem). Erre közölte, hogy áhh, hát az esküvő az általában a nő (most figyeljetek!) érdeke. Én csak pislogtam. Mert ha azt mondja, hogy a nőknek fontos a tündöklés, meg a fehér ruha, akkor OK, de hogy lehet így hozzáállni, hogy a nők érdekből házasodnak?! Nyilván hallottunk már ilyet is, de azért nagyon nem ez az átlagos hál' Istennek.

Na szóval, faggatott mindenről, amikor megkérdezte, hogy mivel foglalkoznak a szüleim és elmondtam, akkor rögtön azzal jött, hogy akkor biztos brutál kapcsolatrendszerem van, meg apu kisegít, ha anyagi gondjaim támadnak...felvilágosítottam, hogy apumnak is rengeteg munkája van abban, hogy a megfelelő életkörülmények között élek, de 22 éves korom óta nem kértem tőle pénzegységet. A kapcsolatrendszeréről meg nem az jut eszembe, hogy melyik ismerősét hogyan fogom kihasználni, hanem pl. amikor elvitt egy fogadásra és Papa egy hirtelen jött beszólása miatt mindkettőnkek ki kellett mennünk a teremből, mert nem bírtuk abbahagyni a röhögést.

Másik vicces dolog: a fogszabi volt a téma, és Mr. Izé kérdezte, hogy "És a fogorvosod nem szokta mondani, hogy Ágnes, ...". Mondtam neki, hogy azt semmiféleképpen sem, mert az én nevem Anna:-)))))) Kicsit zavarba jött...

Ami még ennél is jobb, hogy 35 (!) perc után közölte, hogy hú, de jól elbeszélgettük az időt! Szerintem képzett rapidrandis a csávó. Nem osztottam meg vele, hogy a druszájával az első találkán 6 órát dumáltam.

A találkozó (ez a találkozó béna szó, de aligha nevezném randinak) végén kellő határozottsággal közölte, hogy majd írjam meg emilen a véleményem, és hogy akarok-e még találkozni vele. Aztán, hogy ő bent parkol, én merre megyek. Hát, mondom, ezek szerint a metróhoz. BKV sztrájk idején -3 fokban illenék felajánlani a fuvart szerintem, de lehet, hogy nagyon elkényeztettek...úgyhogy: MP3 lejátszó fülbe, kabát behúz, sírós röhögőgörcs rám tör, metróközönség hülyének néz.

Másnap megírtam neki, hogy ugyan jól áll neki, amikor a szemével mosolyog, nem tudok többet elképelni vele. Erre visszaírt, hogy nagyon értékes embert ismert meg bennem, de nem volt szikra.

Így indult 2010 randivonata, mindig kellemes röhögésbe torkollik, ha felidézem:-)

Nem-szingli hölgyeim: Igen, ez így vicces, meg minden, de inkább groteszk. A helyetekben én most odafordulnék Mr. Igazihoz, és ha épp antiszex öltözékben a pocakját vakarja egy fél üveg sör mellett, akkor is adnék neki egy puszit és közölném vele, hogy de jó, hogy van:-)