HTML

KénySZer-SZingli-Lét

Friss topikok

  • drott: de jó de jó!!! már többször nézegettem nincs e új bejegyzés és tessék, végre :) Nekem az tuti hogy... (2010.09.09. 13:53) Nyár, vége, hangulat
  • bujakz: Mohus, mikorra várhatjuk a következő bejegyzést? nagy a csönd mostanában. (2010.07.25. 21:49) Így jártam Nagyapátokkal
  • bujakz: Mohus! Ezúton még egyszer boldogot Neked! Nemsoká csatlakozom én is! ;) (2010.04.27. 21:40) Nemcsakahúszéveseké...
  • boush: Ez egy fasz volt! (2010.03.23. 10:41) legalja pont húúúú...
  • mohus: @ciao: Igen, igazad van, az önbizalmon kéne csiszolni, nem keveset. Arról nem is beszélve, hogy eg... (2010.03.21. 22:37) Mr. Hudini és Mr. Hejesírás

Linkblog

2010.09.05. 02:29 mohus

Nyár, vége, hangulat

Szépen eltelt ez a nyár, beköszöntött a korai ősz, ennek örömére írok is egy szösszenetet. A nyár nem telt túl eseménydúsan - már ami a blog témáját illeti, mert egyébként élményekben gazdag és intenzív időszak volt. No, de blogtémailag (uhhh...ezt Grétsy László kielemezhetné az IPM magazinban, vazze)  eddig úgy írhatnám le, hogy "ez a csönd éve volt..." Ám tegnap valahol olvastam egy nagyon jó mottót, ami így hangzik:

"Minden jó, ha jó a vége, ha nem jó, akkor még nincs vége!"

Legyen úgy! És jöjjön vissza a nyár még egy picit, légyszilégyszi.

Van viszont egy kis sztori, amit megosztok veletek. Úgy alakult, hogy a mosdókagylóm némileg (totálisan) eldugult. Nem értettem, hogy hogy lehet ez, bár a szűrőm már rég tönkrement és egy DM-ben vásárolható gagyi szűrő helyettesíti, ami néha ecetben ázik fertőtlenítés gyanánt. Egy nem túl sűrű hétvégén nekiveselkedtem és szétszereltem a mosdó alatt a csöveket, de ott nem volt homokszem a gépezetben, így gondoltam, megnézem a következő részen és kihúztam a falból a csövet. Ezen a ponton leültem a fürdőszoba közepére, és totál kétségbeestem, hogy úristen, én már olyan rég élek egyedül, hogy "elpasiasodtam" és simán végzek férfiaknak való házimunkát. Ekkor azonban megláttam, hogy a falban a cső folytatásában ott virít a mini szájfényem, az volt a bűnös a dugulásnál...rögtön jobb kedvem lett, hogy annyira mégse halványodik a ketteske a személyi számom elején, csak egy igazi nő képes eldugaszolni a vízvezetéket egy szájfénnyel:-)

Egyébként most értem haza az idei esküvőszezon utolsó felvonásáról. A nyáron csokor elkapásból egyesre vizsgáztam (5/0), torokszorítós meghatódásból ötösre (5/5):-) Ha olvassák a bennfentesek, ezúton is kívánom...nem is lehet ezt kifejezni, na. Ásó, kapa, nagyharang, 2060-ban pedig ott a helyem minimum 5 aranylakodalmon!

 

1 komment


2010.06.02. 21:39 mohus

Így jártam Nagyapátokkal

Írhatnék sok mindenről, közte béna randiról Mr Depi-apuval, de valami sokkal jobbról fogok. A történet nem kezdődik vidáman, mert Nagypapim kórházba került (de már otthon ugrándozik:-)). Egy hétvégi napon felajánlottam Nagyikának, hogy felmegyek hozzá dumcsizni, aztán együtt bemegyünk Nagypapihoz. Már a korábbi ilyen eseteknél is szívszorító volt látni, hogy a Nagyi mennyire nem találja a helyét, amikor Nagypapi nincs otthon, most is hasonló élmény volt. Csak tett vett a Drága, a TV-ben full hangerőn ment az általa "Nasenál"-nak kiejtett ismeretterjesztő csatornán valami állatos dokumentumfilm, gondolom, hogy ne érezze magát egyedül. Nagyon örült, hogy mentem, előadtam magánéletem morzsáit, aztán indultunk a Nagypapihoz. Mondtam Nagyinak, hogy milyen kialvatlan, mire közölte, hogy hát igen, amúgy se jó alvó, de most meg hajnalban felkel, mert milyen rossz, hogy nincs kinek fogni a kezét éjszaka...hát bevallom nőiesen, a szemem nem maradt szárazon. Mostanában sok szép dolog történik körülöttem, mert barátnők házasodnak és coming out-olnak a babavárásukról, lánybúcsúkon kékharisnyatartózunk, de azt hiszem, ez több, mint szép.

Sokan kérdezgetik, hogy milyen pasit keresek. Őszintén? Gőzöm sincs. De azt nagyon jól tudom, hogy milyen kapcsolatot. Olyat, amiben 59 év után nem tudok aludni, ha nincs ott mellettem az, akinek éjjel foghatom a kezét.

És nevettessen meg naponta legalább egyszer:-)

1 komment


2010.04.26. 22:54 mohus

Nemcsakahúszéveseké...

...nu, sok minden történt, amióta nem jártam erre, de leginkább az, hogy elbúcsúztattam a húszas éveim, új időszámítás kezdődött. Hozzon hát szerencsét ez a szép kövér hármaska:-)

Alfahímekről majd később, most inkább nem magam adva ékeskedem, hanem más tollával teszem:-)

Quimby: Magam adom

"Üdvözlöm, érintem, nem mutatom
Nem emlékeztetem, nem kutatom
Nem zavarom, zavarom csak figyelem
Belefeledkezem, vele utazom

Nem sürgetem, nem várom
Nem bántom és nem sajnálom
Ha nem sajnáltatom magam, magam adom
Megadom, megadom, neki megadom magam

Felkavarom, felkavarodom
Megálmodom, belelátom
Megkövetem, megkövetelem
Megszelídítem, megbánom

Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom

Megoltalmazom, elragadom
Elragadtatom magam, magam adom
Megadom, megadom, neki megadom magam

De nem suttogom, elkántálom
Megkóstolom, megkínálom
Keveredek, belehabarodom
Belefeledkezem, vele utazom

Ha kínálom,komálom, imádom
Megszállom, megbabonázom
Ha megbabonáztatom magam, magam adom
Megadom, megadom, neki megadom magam"

2 komment


2010.03.26. 21:36 mohus

Miss Április

Ja, hát az én volnék:-) De ez a poszt nem is férfiakról fog szólni, vagy de, de áttételesen.

Szóval, helyreigazítással tartozom - leginkább magamnak - az előző posztommal kapcsolatban. Önismereti tréningem során arra jutottam, hogy csak korrekt volt ez a homerun mester, nem tudhatta, hogy épp nem vagyok a topon és mennyire belegázol a lelkembe. Lehet, hogy az ég küldte (el), mert segít nekem abban, hogy újjáépítsem a házam (nem, nem ezt a 6 emeleteset, hanem ami ott belül van). Csak szegény ember megkapta az "utolsó csepp a pohárban" bélyeget...Na de felnyitotta a szemem, hogy itt az ideje, hogy újra megszeressem magam, ami mindannyian tudjuk, nagy meló és nálam ugyebár a sok eltűnőművésszel, meg egyéb szépfiúkkal homokszem került a gépezetbe, úgyhogy most jön a mátrix relóded:-). Van ez a másik okosság is, hogy nem várhatjuk mástól a boldogságot, mert magunknak kell megteremtenünk a saját boldogságunkat. Na, ezzel is egyet tudok érteni, és egyébként értem én, hogy az alfahímek az olyan csajokra buknak, akiknek az arcáról és az egész lényéből az sugárzik, hogy sun is shining (megy ez, mint az ágybaszarás...ja, hát ahogy azt Móricka elképzeli...)

Kezdésnek, ha tévednek az időjósok, holnap délután a kedvenc szingli-programommal folytatom a hétvégét (park, könyv, mp3, napfürdő, smacizós párok ignorálása:-)).

A helyreigazításom másik része pedig az, hogy ezúton köszönöm azoknak a szájbergyerekeknek, akik

szóba álltak velem azon a bizonyos oldalon

megnevettettek

megkérdezték, hogy milyen napom volt

megosztották velem a gondolataikat

őszintén megírták, hogy nem lesz folytköv.

megírták, hogy részükről lehetne folytköv., csak bennem nem pattant a szikra...dobogós az a fiatalember, aki még egy ilyen levélre is visszaírta, hogy sok sikert kíván. Maximum respect.

Jó hétvégét, kedveseim, holnap órát állítunk, mindig ez a legkedvencebb kedvenc estém tavasszal.

Szólj hozzá!


2010.03.21. 19:40 mohus

legalja pont húúúú...

Hölgyekurak, jelentem, elértem a netes társkeresés mélypontját. Innen már nincs visszaút, befejeztem. Nyugi-nyugi, nem lesz hiány posztokból, mert azért olvasgatom a "génération desenchantee" bemoldalait és beszámolok majd a leg-ekről.

Szóval, a történet...leveleztem Mr. T@lpigférfival (igen, ez volt a nick-je). Vicces figura, fikázta a trendi-szolis-műkörmös lányokat (pedig így utólag...lehet, hogy mégis ebben a körben kéne keresgetnie), jópofa kétértelmű megjegyzéseket írt. Én is osztottam rendesen, neki meg bejött. Kb. a 3. levél után felvetette a személyes találkozó ötletét. Hát, ez elsőre nem jött be neki, mert én közben elutaztam mini-vakációzni. Írta, hogy írjak, ha hazajöttem, és bedobunk egy somlóit. Gondoltam, visszakérdezek, hogy juhfarkot, vagy galuskát?:-))) A very wellness után be is jelentkeztem nála, lelkesen válaszolt, majd megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Én fogdokihoz mentem, utána hívott, hogy megmaradok-e, mondtam, hogy igen, úgyhogy este tali. Hát, ez a t@lpigférfi a József Attila Színházhoz szervezte a randit, mondván, hogy ő kocsival lesz. Gondoltam, megkérdezem, hogy nincs-e kormány az autóján, mert ha már átkúszott az Árpád hídon, vehetett volna egy éles jobbost a Váci útra, lévén, hogy pár kereszteződéssel később határozottan sűrűbb a tíz négyzetméterre jutó kávézók előfordulása, de gondoltam, úgyis alfahím, biztos tud ott valami jó helyet, nekem meg 10 perc séta otthonról.

Na, találkoztunk, kérdezte, hogy tudok-e arra valami jó helyet. Ledöbbenve mondtam, hogy nem igazán, aztán ment a matek, hogy hova menjünk. Közben dumáltunk, a fogdokiról kérdezgetett folyamatosan. Én meg jókislányként válaszoltam minden kérdésére. Aztán bekérdezte, hogy mikor veszik le a fogszabim. Megmondtam. Közölte, hogy hát, ő most inkább menne, bocsánat. Én meg pókerarccal közöltem, hogy OK, semmi gond és dobtam egy homerun-t. Na jó, nem futottam, de szedtem a lábam.

Hazafelé még röhögtem, aztán magamba zuhantam, néhány könnycsepp is legördült. Másnap arra ébredtem, hogy megint egy Lovasi klasszikust énekelek ("Három ördög hányta le a szívem éjjel..."). És éreztem, hogy kész, itt van a netes társkeresésem unhappy endje.

Ha elképzelem, hogy ő hogyan számol be a haverjainak az 5 perces randijáról, valami ilyen jut eszembe: "Te, Béla, vazze, találkoztam tegnap egy csikinnel, mondta, hogy van valami kütyü az arcában, de nem vágom, hogy ezzel hogy lehetne smárolni. Diszlájkolom (ezt a kifejezést Nyelvész Józsi mai szlengblog bejegyzésének tiszteletére. a szerk.) a csajt (pedig a képén egész jó dudái voltak), úgyhogy 5 perc után léc volt. Ja, és az 5 perc alatt csak a fogairól beszélt..."

Ha jobban belegondolok...lehet, hogy azzal, hogy 5 perc után lelécelt, korrekt volt, mert minek vegyük el egymás idejét, de fogalmazhatott volna valami kedvesebb elbocsátó, szép üzenetet. Vagy akár azt is átpörgethette volna az agyán, hogy nem akar tőlem semmi "olyat", de a levelek alapján atom jó fejnek tartott, ergo egy kávé mellett röhöghettünk volna együtt egyet, ha már úgyse volt más programunk estére, a Barátok közt-et meg egyikőnk se nézi...

Igen-igen, jól gondoljátok, ezt bevonzottam azzal, hogy parázok a fogszabi témától, nem fogadtam el magam eléggé olyannak, amilyen vagyok, már elegetek is van belőle, mert akkor minek vállaltam be a fogszabit és akarok mellette randizni szóval, abba is hagyom.

Ezúton is kívánom a velem kapcsolatot felvett szájbergyerekeknek, hogy:

Tanuljanak meg fogalmazni;

Sajátítsák el újra a magyar helyesírás szabályait, vagy találják meg Bill Gates helyesírás ellenőrzőjét;

Ne azt írják a bem.oldalukra, hogy milyenek akarnak lenni, vagy kérdezzék meg az igazi barátaikat, hogy hitelesek-e;

Ébredjenek rá, hogy ha olyan nőt keresnek, akivel lehet társalogni, akkor hiába küldenek a kiszemeltnek 80 db. instant üzenetet (igen, van ilyen funkció. lehet rózsát küldeni, meg csókot, stb.), mert a nő erre nem fogja megosztani velük a lelke mélyén meglapuló gondolatait;

Nem baj, ha valaki nem jön be nekik, lehet írni egy kedves, de lényegre törő viszlátot;

Ha a személyes találkozó után érzik, hogy nem pattant a szikra, akkor se kell sunnyogni;

Egyébként meg találják meg, amit keresnek. A szerelmet mindenki megérdemli.

 

1 komment


2010.03.05. 22:07 mohus

Mr. Hudini és Mr. Hejesírás

Kedves Naplóm! Péntek este van, tegnap véget ért az APEH terror, egy szikla lehullott a vállamról...de mivel téged azért írlak, hogy majd jót röhögjek az unokáimmal a szingliskedős időszakomon, térjünk át az on-topikra.

Na, hát itt aztán ninnyenek nagy fejlemények pozitív értelemben. Sőt. Gyakorlatilag besokalltam a netes bénázástól. Az utóbbi időszak már megint eltűnőművészek sokaságáról szólt. Még csak 5-e van, de már van legalább 3 Mr. Márciusom...

Szóljon ez a poszt a legutóbbiról, még friss.

Mr. Hudini egy igen jóképű feltörekvő harmincas. Bemutatkozása magával ragadott. Volt benne idézet is, de nem az a szirupos, hanem a KTF együttes Csak az ágyban c. dalából (ami egyébként nem kifejezetten a himi-humiról szól!:-)). Szóval, uccu neki, jeleztem egy frappáns levéllel létezésem. És nem lennék kiakadva, hogy 2 levél és egy képcsere után eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ha nem ez lett volna a bem. oldala egyik bekezdése:

"Igyekszem a lehető legegyenesebben és legőszintébben intézni a dolgaim, kétségtelen, az időzítés és csomagolás is fontos, ha az ember a véleményének hangot ad. Fentiekből következik, hogy a legtöbb dolgot komolyan veszem, nem árt, ha Te is így vagy ezzel."

 

 Na, most akkor, mivaaaaaan??? 

 

 Vágom én, hogy én meg túl-terézanyuzom ezt is, mert mindenkinek írok vissza legalább egy annyit, hogy nem az esetem, de kívánom neki, hogy megtalálja Miss Őazakit (és itt jön a terézanyu-effekt: ezt frankón komolyan is gondolom és nem csak úgy firkálom), és nem tűnök el hipp-hopp. Ám az a határozott véleményem, hogy Kulturföldén az a normális, ha jelzi az ember a szájbertér másik végén szerencsétlenkedő lúzernek, hogy részéről offline a dolog. Vagy nem? Kommenteljétek be, ti sokkal okosabbak vagytok!

 

Az igazi gond ezzel az, hogy persze, sokszor megy a "vegyük poénra" dolog, de azért a tudatalattimba szépen beeszi magát a butuska kis gondolat, hogy értéktelen vagyok és nem kellek senkinek, sőt arra se méltatnak, hogy ezt megosszák velem. Ez a nagy büdös igazság.

 

Lehet, hogy most a klasszikust idézitek magatokban a sztorira átköltve, hogy "Te azt hitted, hogy megírja, hogy nem vagy az ideálja? Tényleg azt hitted? Jajjjjjjjjj, ez olyan cukiiiiiiii.":-)

 

Na jó, egy pár szó a heti második helyezettről, Mr. Hejesírásról: hát igen, vannak, akik főiskolát végeztek...de:

egy mondat = 4 sor,

írásjel < 1,

helyesírási hiba = 5,

ebből tipikus félregépelés = 0.

 

Megírtam neki, hogy asszem, nem őt keresem...megköszönte az őszinteségemet (felturbózva még 2 helyesírási hibával) és búcsút vettünk egymástól.

 

Így kezdődött a tavasz, Öcsibocik! Ennél csak jobb lehet, ugyeeeeee?!

 

6 komment


2010.03.03. 22:23 mohus

59 év...

...ma 59 éve házasodtak össze a nagyszüleim!!! Dupla annyit éltek már együtt, mint én úgy egyáltalán. Nem is tudom, mit írjak, meg vagyok hatódva, na. Aki ismeri őket, vagy hallott már általam róluk, tudhatja, hogy nem egyszerű teremtések, de nagyon édesek.

Azt hiszem, Nagyika nem gondolta volna, amikor az első csók után a Nagypapám megjegyezte, hogy "te, Mari, ugye tudod, hogy ferde az orrod?", hogy 60 év múlva az egyik unokája az internetes blogjában fog írni róluk.

Mondjuk, a bókolás sose volt Nagypapa erőssége...2 hete pl. amikor a bátyám mondta a Nagypapának, hogy odaülhet az asztalhoz, mert Nagyi előrehaladott állapotban van (célozván arra, hogy mindjárt jön a kaja), Nagypapa csak annyit mondott, hogy "még jó, hogy előrehaladott állapotban van, már 82 éves is elmúlt":-)))

De azért azt mindig megjegyzi, hogy Nagyikának milyen szép lábai voltak/vannak.

Nem olyan rég mondta a a Nagyi, hogy egyszer kapcsolatuk hajnalán bepróbálkozott Nagypapinál a hisztizéssel. Hát Nagypapa csírájában elfojtotta, mert az volt rá a válasza, hogy "ja, hát ha te így..." majd 2 napig nem szólt a Nagyihoz. Nagyi meg úgy érezte, mintha tőrt döfködnének a kis szívébe. Azóta nem volt hiszti...

Már mindketten a nyolcadik X-et tapossák, de még mindig eljárnak baráti összejövetelekre, belföldi pihenésekre, színházba, hangversenyre. Persze, akkor a legboldogabbak, amikor összegyűlik körülöttük a kis család és csacsogunk. Ők csak ülnek a fotelben és hallgatnak minket (jó, a Nagyi néha beszabályozza a díszes kompániát), és látszik rajtuk, hogy boldogok. Bár az óvónői és egyetemi pályafutásuk során is sokat tettek, az igazi életművük mi vagyunk. Of korsz, időről-időre megjegyzik, hogy hej, de jó lenne már egy (két-három-tíz) dédunoka. Nos, ha a gólya hozná, én prezentálnék egy egész focicsapatnyit...Mondtam is a Nagyinak, hogy nehogy lerobbanjon, mert engem a szülés után a kórházból majd csak az ő húslevese fog kihozni:-)

Néha zsörtölődnek egymással, de rájuk aztán 100%-ig igaz, hogy egymás másik felei.

Hát, száz szónak is ó a vége: Remélem, jövőre a Gyémántlakodalmuk is ilyen egészségben és boldogságban éri őket!!!

 

 

 

2 komment


2010.02.17. 19:31 mohus

Mr. Február

Egy újabb "házhoz mentem a pofonért" sztori...

Mr. Februárral múlt hétfőn kezdtünk levelezni. Róla sincs fent kép az oldalon, ahova 21. századi szingliként regisztráltam, még amikor elkezdtem blogot vezetni. Összeakadtunk a szájbertérben és lelkesen teljesítette, amit a "Mit várok el a páromtól" szekcióban írtam, miszerint nevettessen meg naponta legalább egyszer. Rettentő mód vicceseket írtunk egymásnak, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ő mindig nap közben írt, én a szigorú munkahelyi szabályok miatt mindig este. Olyan jó volt, hogy minden este itthon vártak a vicces szösszenetei. Belőlem is dőlt a hülyeség, és asszem, csípte. Gondolom, a képem alapján is szimpi lehettem neki, mert nem jött a CTRL+C - CTRL+V "nagyon helyes, kedves lánynak tűnsz, de nem tudlak elképzelni, mint szerelmemet" sztenderd szöveg...Már a telefonszámom is elkérte és érdeklődött, hogy hogy alakul a 7végém. Erre én írtam vissza, azóta pedig nyente...nuku...semmi. Mr. Februárt elnyelte a föld...

Sajnos van már némi tapasztalatom ebben a netes bénázásban, és felállítottam a 72 órás szabályt, miszerint, ha ennyi időn belül nem jelentkezik az, aki min. 3 elérhetőséget tud hozzám, annak nem kellek eléggé.

Kettő dolog jutott eszembe, ami miatt eltűnhetett: megint őszinteségi rohamom volt fogszabit illetőleg (Igen, erről nem tudok leszokni, én fontosnak tartom. Ő se hazudja be a magasságát, meg nem csinál olyan képet, amin nem látszik, hogy bandzsa, akkor én meg coming outolok. Milyen ciki lenne, ha egy első randin döbbent arccal közölné, hogy nahát, terminátor mosolyom van...) A másik (na jó, ez csak poén :) megkérdeztem a vezetéknevét és nem akarta elárulni:-) A 2+1 az, hogy idő közben találkozott valakivel, aki megmozgatta a fantáziáját és most is épp vele búg-berreg a telefonban, vagy valami romantikus helyen.

Szóval, most kicsit magam alatt vagyok, mert olyan jól indult az egész és ilyen béna vége lett...2010. Valentin napja nem az én sikersztorim :-(

Vasárnap megnéztem az Állítsátok meg Terézanyu c. filmet és döbbenetes hasonlóságokat véltem felfedezni Hámori Gabi karaktere és jómagam illetően...már amikor először láttam, akkor is voltak ilyen érzéseim, de azt hittem, azóta jutottam valahova...hát nem sokra.

Már megint a Faternak van igaza: Állatok ezek, Cicuskám, mind állatok...

2 komment


2010.02.13. 13:16 mohus

Valentin nap

Megint jó rég jöttem, de egyszerű az oka: konkrétan nem történt semmi említésre méltó.

De egy "vicces" offtopik témám mégis van. Szóval, nem cseréltem ki az éves BKV bérletemben a szelvényt és február havának második napján, miután Superman módra megmentettem a Deák tér mozgólépcsőzős emberkéit egy dominóelv-szerű full tömegkáosztól (úgy történt, hogy egy bácsi elbotlott, hátraesett az előttem álló nénire, akit én kitartottam és ezzel jól kificamítottam a csuklóm), megvágott az ellenőr. Én mondtam neki, hogy de hát a sztrájk, meg különben is, ő meg csak nyomta a rizsát, hogy az éves bérletesek majd év végén kapnak kompenzációt (mégis, milyen kompenzációt??? Én valszeg 2011-ben is éves bérletes leszek, erről ennyit), és kezembe nyomta a csekket, hogy húzás van az Akácfa utcába. Én magamban megköszöntem, hogy előre finanszírozhattam a fizetését, másnap meg elkutyagoltam a rég nem látott Akácfa utcába. Ott egy cuki néni közölte, hogy nem 2 ezer, csak 1 ezer forint a móka, úgyhogy végül nem is volt olyan drága. És estére a csuklóm is visszakattant a helyére.

Na szóval, mindenkinek nagyon boldogságos-harmonikus Valentin napot! Mindjárt beteszek egy képet is nektek!

https://m.blog.hu/ke/kenyszer-szingli-let/Parosan_szep....jpg

Azon gondolkodtam, hogy tulképp ezek az ünnepek (Valentin nap, Anyák napja, stb) tökre beleillenének az idealizált rózsaszín világképembe, csak az zavar, hogy iparágak épültek rájuk, mint az esküvőkre. Úgy értem, hogy pl. hasonlítsunk össze egy fehér virágos "sima" csokrot és egy esküvői csokrot: brutál árrést tesznek rá, pedig nem hinném, hogy sokkal több meló lenne vele. A virágkötők kommenteljék be, ha mégis:-) De a lényeg, hogy mindenki szervezheti ezeket az ünnepeket a maga módján, csak van, akinek van egy elképzelése és aztán elkapja a gépszíj, meg a jól megszerkesztett márketing...pl. a Szex és NY filmben is bekattan Carrie a Vera Wang ruhától, de a végén mégis az eredeti elképzelése szerint a legfontosabbakkal ünnepel egy kosztümben.

Ha ismerném az Őazakit, akkor holnap kapna tőlem egy finom csoki tortát (nem, nem szív alakút), és ugyanúgy szeretném (nem a csoki tortát, hanem Őt), mint tegnap vagy holnapután. De azért ha már van egy ilyen szerelmesek napja, akkor miért ne ehetne "nem csak úgy" sütit?!

Én a helyében egyébként igyekeznék megtalálni azt a fránya GPS-t, mert júniusban utazom (Családi hagyományt teremtünk. Bátyám is utazott a 30. nyarán)  Aki ott van, ott van, aki nincs, nincs!!!

1 komment


2010.01.23. 21:21 mohus

Szombat este Szingliföldén

Nincs semmi különös mondandóm, csak úgy pötyörésznék...szombat este van, tegnap voltam bulizni, jó volt, bár lehetett volna kicsit képzettebb a DJ, és pöröghettünk volna nagyobbat, mert a boogie benne volt a lábunkban, de a lemezlovas nem vette fel a társaság ritmusát. Aztán amikor a karaoke résznél egymás után két buligyilkos számot énekeltek igen hamisan (olyan számokat, amit inkább hajnal 5-kor a négy ottmaradt részeg ember társaságában kellett volna dalolászni), úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekem az ágyban, párnák közt.

Most meg mint említettem, szombat van, Líviusz pont most énekelte, hogy "ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat..." és milyen igaza van. Tudom, igen, ki kéne használni, hogy nincs más dolgom, mint ruhákat rendezgetni, olvasni, pozitív gondolatokat mantrázni, és élvezni a semmittevést, de most nagyon áthatja az estém az egyedüllét. Itt ülök egyedül, és az a nagy büdös igazság, hogy nagyon nem így terveztem a 30. évem. Hamis papnak érzem magam, mert nem azt az embert keresem, aki a másik felem, hanem aki mellett egész maradhatok (attól még nagyon-nagyon szeretném és boldoggá akarnám tenni:-)), de most egy pettyet félembernek érzem magam.

Biztos azt kérdezitek, hogy hol van az a meganagy optimizmus, amit a 2010-es tervezős posztban írtam...de most elvitte a cica. Megyek is inkább pakolászni, hátha a frissen mosott ruha illata visszahozza!

Szólj hozzá!


2010.01.16. 21:37 mohus

Sztorivaaaaaan!

Na, hát akkor a héten történt találkozó, vágatlan verzió, okuljatok!

Offtopik, még mielőtt belevágok: voltam ma bevásárolni és megint kiakadtam, hogy az boltokban egyszerűen nem gondolnak az egyedülállókra. Minden kajából olyan kiszerelések vannak, amit a 3. országokban hónapokig fogyasztanának...én utálok ételt kidobni, de többnyire rákényszerülök, mert pl. az előre csomagolt felvágottak, fagyasztott cuccok brutál kiszerelésben várják, hogy a fogyasztói társadalom lelkes népe rájuk vesse magát. Piacra meg nem tud mindig menni az ember lánya. Miért kell pl. sült krumpliból olyan mennyiséget tenni a csomagolásba, hogy egy átlagos fagyasztóba be se férjen? Mondjuk, a hentes is kétkedve szokott rám nézni, amikor nem 20 deka, hanem 3 szelet sonkát kérek...ez van, a szingliknek is vannak szükségletei...:-)

Na, de ne térjünk el a tárgytól. Szóval, szerdán találkoztam Mr. Izével. Nevezhetném Mr. Gáznak, vagy Mr. Pániknak is...gyakorlatilag úgy éreztem magam az ásványvizem mellett, mint egy állásinterjún. Mintha Mr. Izé el akarta volna dönteni az első találkán, hogy én leszek-e a felesége. Apropó, feleség. Valahogy szóba jött a haverja házassága és csak úgy kérdeztem, hogy neki egyébként fontosak-e ezek a hagyomány dolgok (ugyebár nekem nagyon nem). Erre közölte, hogy áhh, hát az esküvő az általában a nő (most figyeljetek!) érdeke. Én csak pislogtam. Mert ha azt mondja, hogy a nőknek fontos a tündöklés, meg a fehér ruha, akkor OK, de hogy lehet így hozzáállni, hogy a nők érdekből házasodnak?! Nyilván hallottunk már ilyet is, de azért nagyon nem ez az átlagos hál' Istennek.

Na szóval, faggatott mindenről, amikor megkérdezte, hogy mivel foglalkoznak a szüleim és elmondtam, akkor rögtön azzal jött, hogy akkor biztos brutál kapcsolatrendszerem van, meg apu kisegít, ha anyagi gondjaim támadnak...felvilágosítottam, hogy apumnak is rengeteg munkája van abban, hogy a megfelelő életkörülmények között élek, de 22 éves korom óta nem kértem tőle pénzegységet. A kapcsolatrendszeréről meg nem az jut eszembe, hogy melyik ismerősét hogyan fogom kihasználni, hanem pl. amikor elvitt egy fogadásra és Papa egy hirtelen jött beszólása miatt mindkettőnkek ki kellett mennünk a teremből, mert nem bírtuk abbahagyni a röhögést.

Másik vicces dolog: a fogszabi volt a téma, és Mr. Izé kérdezte, hogy "És a fogorvosod nem szokta mondani, hogy Ágnes, ...". Mondtam neki, hogy azt semmiféleképpen sem, mert az én nevem Anna:-)))))) Kicsit zavarba jött...

Ami még ennél is jobb, hogy 35 (!) perc után közölte, hogy hú, de jól elbeszélgettük az időt! Szerintem képzett rapidrandis a csávó. Nem osztottam meg vele, hogy a druszájával az első találkán 6 órát dumáltam.

A találkozó (ez a találkozó béna szó, de aligha nevezném randinak) végén kellő határozottsággal közölte, hogy majd írjam meg emilen a véleményem, és hogy akarok-e még találkozni vele. Aztán, hogy ő bent parkol, én merre megyek. Hát, mondom, ezek szerint a metróhoz. BKV sztrájk idején -3 fokban illenék felajánlani a fuvart szerintem, de lehet, hogy nagyon elkényeztettek...úgyhogy: MP3 lejátszó fülbe, kabát behúz, sírós röhögőgörcs rám tör, metróközönség hülyének néz.

Másnap megírtam neki, hogy ugyan jól áll neki, amikor a szemével mosolyog, nem tudok többet elképelni vele. Erre visszaírt, hogy nagyon értékes embert ismert meg bennem, de nem volt szikra.

Így indult 2010 randivonata, mindig kellemes röhögésbe torkollik, ha felidézem:-)

Nem-szingli hölgyeim: Igen, ez így vicces, meg minden, de inkább groteszk. A helyetekben én most odafordulnék Mr. Igazihoz, és ha épp antiszex öltözékben a pocakját vakarja egy fél üveg sör mellett, akkor is adnék neki egy puszit és közölném vele, hogy de jó, hogy van:-)

 

2 komment


2010.01.12. 20:45 mohus

2010 rulez!

Na, előtört belőlem a grafománia, úgyhogy lássuk, hogy is lesz ez a 2010-es év, ami már dübörög 12 napja! Készüljetek fel, fittánc óráról jövök tele endorfinnal, úgyhogy idealista, jókedvű és némileg szirupos lehet...meglátjuk, mit dob a rendszer.

Egy biztos, tervek és álmok vannak bőven, szóval nem fogom nektek énekelni (amúgy se énekelnék, mert a hangomtól beájulnátok a szó negatív értelmében...) Zoránt, hogy "végre valóra vált az álmunk, csak fekszünk álmatlanul, olyan üres a lelkünk, s csak várunk, egy álom kéne, egy új".

Szóval, itt a bűvös 30. küszöbén határozottan érzem, hogy végre benőtt a fejem lágya és felkészültem Mr. Big megismerésére és arra, hogy boldoggá tegyem. Úgyhogy remélem, hamarosan a blog címe azzal kezdődik, hogy ex-kényszer...

Azt már ugyebár vágom, hogy a nyaram úgy fogom tölteni, mint Hugh Grant a Négy esküvő és egy temetés c. filmben, vagyis szombatonként sztenderd program lesz az esküvőre járás:-) Azért remélem, a csokordobálásoknál nem egyedül fogok topogni a nap fénypontjai mögött... Na jó, tudjátok mit, mégiscsak remélem!!! És nem azért, mert el akarom kapni, hanem mert azt jelentené, hogy kiírhatom a díszes kis kompániám szerelemvonatára, hogy "az összes jegy elkelt":-)))

Az is tervbe van véve, hogy az olyan hétvégéken, amikor nem talpig csiniben esküvőn ropom hajnalig, nem fogok itthon ülni, mindig lesz valami izgalmas programom, és a nyári napsütés minden sugarát kiélvezem, azt a különleges nyáresti illatot beszippantom, rengeteg boldogság-pillanatot őrzök majd. Minden hullócsillagnál kívánok egy egyértelműt.

Batárkát, a fényképezőgépemet idén se fogom kímélni, sok örömteli eseménynek, szép fényjátékoknak leszünk tanúi közösen! Majd segít nekem a Jézuskától kapott GPS maca, hogy megtaláljam a legjobb fotótémákat az országban. Anne Moss képei pedig lepipálják Anne Geddes remekműveit:-)

Ha rajtam múlik, az élőzene is tovább él, mert készülök arra, hogy sok koncerten fogom üvölteni pl. hogy "szegény Jávor Pál, biztos sokat smároltál le ronda nőt", vagy hogy "a távolban egy trombita táncoltat egy öreg zongorát, a cukornád felém küldi édes illatát", arról már nem is beszélve, hogy "a többiektől szép az élet, látod a Földnek is van Holdja, a sötétben azt látom csak nagyon szépnek, amit megjegyeztem a világosban".

Ennek az évnek egy valamiben már most biztos, hogy nyertese leszek, mert kb. 1 év komoly kényszer-fogyókúra, fájdalomküszöb-emelés, fogorvos-függőség és kb. 150 fórumhozzászólás után megkapom Andrástól (a fogorvosom. a szerk.) a holywood-i mosolyom. Utána kb. 2 hétig biztos nem fogok merni vagányan zöldalmát harapdálni. Na de ha letelik a para-időszak, Hölgyeim és Uraim! Jöhet a fent említett régóta vágyott gyümölcs, a gyrosról, csöves kukóról, piros gyümölcsökről és egyéb kulináris hiánycikkekről nem is beszélve! És nyilván annyit fogok mosolyogni, hogy azt fogjátok hinni, egész nap be vagyok tépve (pedig sosem szívtam....). Majd készítsétek a hegesztőszemüvegeket, mert a fehérítés után durvák szoktak lenni az András-mosolyok. És nem ér gyémántgyűrűvel visszavágni:-)))

Eljutok Rómába. Tuti. Sőt, Mr. Big el fog vinni egy olyan nyaralásra, hogy elindulunk Észak-Olaszországból, végigjárjuk a csizmát és ad hoc jelleggel megállunk bizonyos helyeken. Rómában tuti. A Trevi kútnál órákig fogok tátott szájjal bámulni, a jobb mutatóujjam pedig begörcsöl a sok fotózástól. Talán lesz egy külön mappám a tárhelyemen, hogy Trevi kút.

Kiolvasok mega mennyiségű könyvet, talán felfrissítem angoltudásom és lemérem egy nyelvvizsgán, és tutira felfrissítem a történelemmel kapcsolatos tudásom, mert középiskola óta az agyam ebben a tekintetben benyomta a ctrl-alt-delete betűkombinációt, gyakorlatilag alig emlékszem pár évszámra...hát ez van...a felesleges tudás lexikonja győzött (pl. hogy melyik évben fogadták el a hatályos SZJA tv-t...). Verseket is fogok olvasni, múltkor kezembe akadt az ARJ és olyan jó volt szemezgetni. A sportolási szokásaimat az eddig eltelt 12 nap statisztikája alapján szeretném folytatni. Ja, és tolom veletek a kék túrákat majd! A színházmammert is életben tartom majd, meg a bp-i mozikat...

A "Troá Person" szülinapi bulinkon akkorát táncolunk, hogy még szeptemberben is azt fogjátok emlegetni.

Apróbetű: Az idei év nyilván szólni fog némileg a politikáról, egy lightosnak nem mondható APEH ellenőrzésről, újabb adótörvény módosításokról, de azt hiszem, én majd megveszem azt a pólót, amin az agresszív fejű nyuszika azt mondja, hogy "Értem én, csak leszarom". És megyek inkább hullócsillagra vadászni.

 

4 komment


2010.01.02. 22:04 mohus

Új év, új remények...újra szingli vagyok...

Jó rég pötyörésztem már itt, egyrészt időhiányban szenvedtem, másrészt átmenetileg (napra pontosan 1 hónapra) kiléptem a szingli létből. Érdekes kapcsolat volt, hát ezt is meg kellett tapasztalni a bűvös 30. betöltése előtt. Több lettem tőle, az biztos. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni az 1. bejegyzésemre utalva, hogy Mr. Big abban a bizonyos erdőben elejthette a GPS-t, és egy másik lovag megtalálta és a használati utasítást is...csak a hozzám tartozó használati utasítás nem volt meg neki, mert bárhogy próbáltam, nem sikerült úgy istenigazából belehabarodnom. Jó volt vele minden együtt töltött este, de nap közben nem éreztem hiányát, nem volt bennem meg az érzés, hogy ha nem írhatok neki sms-t, akkor megőrülök és nem nézegettem a telefonom olyan kamaszos módon, hogy miért nem hív már...az első randin 6 órát beszélgettünk, ami valljuk be, nem átlagos. Aztán valami elkezdődött, de az elejétől éreztem, hogy nem az igazi. Márpedig ő felnőve a feladathoz, vissza-kettő-padlógázzal keresi a hercegnőt, aki majd a felesége lesz és családot alapít vele. Aztán 1 hónap után előállt a tutival, hogy nem kéne erőltetni...én meg egyetértettem vele. Szép elválás volt, felülírta a 2 éve történt ominózus szakítást, ami anno nagyon padlóra küldött. Ezért hálás leszek neki mindig. Az már más tészta, hogy valószínűleg eltaktikázta, mert azóta bepróbálkozott azzal, hogy melegítsük a káposztát, de ugyebár ahonnan egyszer engem elküldtek (régi tapasztalatok alapján:-)) oda nem megyek vissza házhoz a pofonért. Arról nem is beszélve, hogy szeretném, ha gyorsan kigyógyulna belőlem és megtalálná az igazit, mert nagyon megérdemli. Jóember. Remélem, hamarosan a wiw-en megjelenik a pofilján a "Mi" kép:-) 

Hát így ért véget a 2009-es év, amiről magamban megcsináltam a kis elszámolásom. Hol máshol, mint a kulturális atomerőműben (MÜPA) Lovasi András szerzői estjén. És tegnap a Quimby Varázszene koncertjén (Kiss Tibitől csupán 2.5 méterre, khm,khm...:-))

Szóval, számok és adatok nélkül (azokból elég munkaidőben) remek kis év volt, még ha minden napom át is hatotta a 29 évesen "lúzerkedem a magánélet útvesztőjében" érzés. Offtopik: Persze, az év elejére és tavaszra nem kellett volna az APEH ellenőrzés terror...meg ha kicsit kevesebbet lettem volna fogorvosnál (kb. 18 alkalom), az se lett volna rossz, de a cél szentesíti az eszközt. A bázisév fogdokis szadizásai ugyanis megalapozzák a tárgyév holywoodi mosolyát:-)

Újra ontopik: Gyakorlatilag végigbuliztam az évet, eszelős mennyiségű koncerten voltam, színházba jártam, írtam egy internetes cikket egy fesztiválról, annyi fényképet csináltam, hogy betelt a C meghajtóm, nyaraltam Egyiptomban, voltam kétszer is Genfben, volt szülinapi meglepi-programom, leveleztem érdekes emberkékkel, sikerült poénra vennem a netes társkeresést (ami ugyebár a végén meg is hozta a majdnem-várt hatást) és blogot is indítottam:-)

Ami pedig a legfontosabb, hogy jó úton járok afelé, hogy megéljem a pillanatokat, ne azon gondolkozzak (esetleg parázzak adott helyzetben), hogy mi lesz holnap, hanem megéljem a mát, jelen legyek az adott helyzetben, és ne rohanjanak el a fejem fölött a napok. (Na, erre a mondatra a word helyesírás ellenőrzője tuti kiírta volna, hogy "túl hosszú mondat, ez talán nem is egy mondat") Tanulgatom a megbántás-parám leküzdését is, már adódtak helyzetgyakorlatok, amikor sikeresen helytálltam.

És akkor most a teljesség igénye nélkül nézzük, mi  minden szívmelengető történt a környezetemben (avagy a színfalak mögött:-)):

Szülinapom estéjén a Szöszi barátosnőm megtalálta a boldogságát és ezzel 4-re növelte azon barátnők számát, akiknek Lacijuk van:-), négy Nemszöszi barátnőm egészséges babát szült (kispasik-lányok 3:1), az ötödik pedig beköltözött álmai házába álmai Lacijával (ő Laci 3. "kronológiai" és magassági sorrendben). Egy haversrácnak hosszú évek próbálkozása után szintén kisfia született. Két fiatalember (mindkettő Zoltán) kérte, három grácia (mindhárom Eszter...na, az milyen?!?!?!?!) pedig ígérte a kezét a nagy Ő-nek. Szóval, 2010. az Eszterek és Zolik Esküvőjének Éve lesz:-)

Akivel még valami nagyon szívmelengető történt, de elfelejtettem beírni, kommentelje be.

A következő bejegyzésem talán az lesz, hogy mit szeretnék megvalósítani 2010-ben. Jó lesz 2011. január akárhanyadikán visszaolvasni (reményeim szerint akkor is egy ilyen brutál méretű csokitorta társaságában, amit este 11-kor halmazati bűn majszolni).

 

 

Szólj hozzá!


2009.12.01. 19:55 mohus

Zene-elemzős kedvemben

Ez most nem lúzerkedős sztori lesz, inkább egy amolyan elmélkedős poszt.

Nagy hálával tartozom a művész-lelkeknek, akik a magamban együgyű módon megfogalmazott érzéseket, élményeket nemes egyszerűséggel vetik papírra, vászonra, illesztik kottába. Verset írnak, festenek, szobrászkodnak, zenét írnak. A zenében mind a dallamokban, mind a dalszövegekben megjelenítik, hogy mi is lakozik kis lelkem mélyén.

Egyik nagy kedvencem tizenpár éves korom óta Lovasi András. Igen, rétegzenét játszik mindkét zenekarában, valaki vagy nagyon szereti, vagy hanyag eleganciával elkapcsol a rádióról, ha meghallja a számait. Hát nekem az mp3-am se kevés megabájtnyi Lovasi szerzeményt tartalmaz...

A Kiscsillag zenekar Örökre szívembe zártalak c. számából (amit a kisebbik lányával írt Andrásunk) ragadnék ki egy részt, pontosan az utolsó mondatot, ami úgy szól, hogy "mert én téged - nem vicc, tényleg - kicsit szokni kell, hogy örökre a szívembe zártalak!"

Milyen igaz...amikor valakit megszeretünk, akkor az nem jön csak úgy egyszerűen. A mély szeretethez, szerelemhez idő kell. Nyilván létezik szerelem első látásra (én még nem éltem át, de tuti, hogy tényleg van ilyen), de azért az az általános, hogy szépen, idővel érzi azt az ember, hogy csatak szerelmes. Illetve, hogy valaki piszkosul fontossá vált a számára. Ezeket az érzéseket ugyanúgy fel kell dolgozni, mint pl. azt, amikor szomorú vagy magányos valaki.

Sok kismama barátnőm meséli, hogy miután megszületett a babája, első perctől kezdve az életét is odaadta volna érte, de pár naposan a "Hogy vagyok?" kérdésre általában az a válasz, hogy "Ismerkedünk egymással." Hát igen, a jósors küldött nekik egy kis törpét, akiért felelősek, akinek az élete rajtuk múlik. Az igazi szerelem (tudom-tudom, hormonok, meg minden) viszont csak napokkal, hetekkel később költözik be a szívükbe. (De egy baba esetén biztos, hogy örökké tart a szerelem:-))

Jómagam így vagyok párkapcsolati téren is. Egy ember, aki számomra addig idegen volt, szép lassan megtölti a gondolataim és némi idő elteltével azt érzem, hogy a csillagokat is lehoznám érte az égből (tudom-tudom, feniletilamin hormon:-)) A lelkünknek ez is egy (a jó értelemben vett) trauma, és erre is igaz, a nagy közhely, hogy az idő majd...

Az életünket felforgatja, hogy amíg a nagy szerelem kialakulásáig tök jól elvoltunk egyedül, nem volt gáz, ha este csak az olvasás és zene jutott programnak, egyszer csak azt érezzük, hogy ha nem mondhatjuk el Neki, hogy milyen napunk volt, nem kérdezhetjük meg tőle, hogy milyen volt a srácokkal a foci, és nem adhatunk neki egy jóéjt csókot, akkor megőrülünk. De ehhez idő kell, hogy kialakuljon, nem is kevés. És igen, kicsit szokni kell, hogy valakit szeretünk és azt sem kevésbé, hogy valaki szeret minket, valakinek fontosak vagyunk.

Ami pedig még fontosabb, az újdonsült kapcsolatot gondozni kell. Addig nem ismert gondolatok feszítenek, az egyéni célok közössé válnak, materialista kis világunkat is meg kell osztani a másikkal, alkalmazkodni kell és rá kell venni a másikat is, hogy alkalmazkodjon. Nyilván az a legjobb, ha észrevétlenül alakul ki, hogy az adok-kapok mérleg egyensúlyban van, nem kell állandóan agyalni, és még Uri Geller se mondaná a kapcsolatra, hogy Múúúúkodj!, mert múkodik az magától.

A hirtelen jött szerelem könnyen elillanhat, de a mélyen megélt, szép lassan kialakult szerelem nagyon sokáig tarthat és ami a legfontosabb, megújulni is képes. Amikor már nem irányít minket az a fránya szerelem-hormon, akkor is tudjuk, hogy hogyan tudnánk belőle újra parfümként fújni a kapcsolatra. Az a jó, hogy ezt a parfümöt nem lehet megvenni, és egyedül előállítani sem. Két ember kell hozzá, hogy mindig legyen mit fújni és mindig maradjon a dobozban későbbre.

 

 

 

 

3 komment


2009.11.20. 21:01 mohus

Napsütés, Óceán, Portugália

Ez egy kicsit régebbi sztori lesz, de a mai napig mosolyra hangol.

Időszámításunk Után 2008. augusztus havában járunk. Juccal (akivel a bátyám szerint kétszemélyes szubkultúrát alkotunk:-)) együtt erősítettük a szinglik statisztikáját és úgy gondoltuk, hogy annyi jót hallottunk már a kalandtúra szervező utazási irodákról, hogy elutazunk valahova. Nem kifejezetten pasizni akarunk (vagy lehet, hogy de, csak így utólag gondolom így), hanem új embereket megismerni, együtt túrázgatni jófej emberekkel. Portugáliára esett a választás. Elvileg 40 fő volt a jelentkezési maximum, és az utazás előtt meg is jelent a honlapon, hogy "már csak várólistára tudsz jelentkezni". Gondoltuk, hogy über-tuti, 38 jófej emberrel indulunk neki a 2 hetes mókának.

A reptéren izgatottan figyeltük, hogy mely emberek (főként hímneműeket vártunk volna:-)) viselnek túrabakeszt, mert azok bizony velünk jönnek. Aztán az emberszámlálásnál kezdett leesni a papírtantusz...csak jöttek, jöttek a csajok...és még mindig csak özönlöttek...végül 19 jelentkező volt és 85% csajszi. Márpedig az nem jó, ha egy kalandtúrán nem a tesztoszteron van túltengésben, de nem ám! Már az indulás előtt könnyesre röhögtük magunkat, hogy az a valaki, aki ott fent irányítja a dolgokat, nagyon jól szórakozhat, biztos popcornnal és kólával a kezében röhög a vígjátékon, amit rendezett.

A nyaralás ettől függetlenül csúcs volt:-)

A 3 pasi jelentkezőt az alábbiakban tudnám jellemezni: egy 40-es pasi, aki jófejke, meg minden, de hát nem a mi korosztályunk. Én jókat dumáltam vele, mert szintén fotózás mániás. Aztán ott volt egy srác, aki az újdonsült feleségével érkezett nászútra. Ezen kicsit leakadtunk, hogy kalandtúrára megy nászútra, ahol 4-6 fős nem koedukált szobákban alszanak az emberek, hajnalban kelő van, vezényszóra reggeli...de hát kinek a pap, kinek a paplan. Kicsit furcsa pár volt amúgy is. A srác állandóan éhes volt, vagy épp evett. A lány meg, nem akarom megbántani, de kifejezetten nem volt jófej. Furán reagált arra is, amikor beszélgetést kezdeményeztünk vele. Aztán ott volt még egy fiú, aki hát...nomen est omen...ő volt Sanyika. Magasabb napi szószükséglettel rendelkezett, mint a 16 lány együttvéve és ráadásul jó kondiban volt, úgyhogy a túrákat is végigpofázta. Amikor már mindenki a tüdejét köpte ki és csak a hegy tetején megbúvó italmérő egység járt a fejében, Sanyika akkor is nyomta a sódert.

A túravezető a harmadik naptól diszkréten "Hölgyeim"-nek szólította a díszes kompániát:-)

Amikor az utolsó előtti teljes napon megérkeztünk az óceánpartra, és bután barnultunk, hogy is mondjam, azt hittük, megérkeztünk a Mennyországba:-) Maradhattunk volna még ott pár napot...

A történetnek egyébként van egy nagy happy end-je, mert a 40-es pasi és az egyik nő mára házasok. Nem beszéltünk velük azóta, csak allottuk a hírt, de el tudom képzelni, hogy miután kimondták a boldogító igent, a lány úgy érezhette magát, mint a csajszi a Nem kellesz eléggé c. film végén, amikor nagy átéléssel közölte, hogy "ÉN VAGYOK A KIVÉTEL!"

Bár nem olvassák a blogom, de ezúton is kívánok nekik szívből nagyon sok boldog évet együtt, és remélem, hamarosan lesz majd egy kis utód, akinek elmesélhetik, hogy 2008. nyarán a napsütésben, óceánparton, Portugáliában hogyan ismerkedtek meg egymással!

Idealista kis szívemet nagyon melengetik az ilyen sztorik:-)

 

1 komment


2009.11.17. 20:20 mohus

Megint házhoz mentem a pofonért...:-)

Naszóval. Ott tartottunk, hogy a pasi, akit csak a belső értékek érdekelnek. Társkeresős profiloldalán egyértelmű utalás volt arra, hogy ő aztán nem olyan típus, akinek ideáljai vannak, csak egy kedves, helyes, mosolygós, blabla lányt keres. Kért rólam képet. Küldtem. Jött is hamar a válasz, hogy elmehetnénk együtt fotózni, mire gondoltam, hogy átyáég, de kreatív a srác, hogy nem kávézni hív, hanem közös hobbi gyakorlására. Aztán coming out-oltam neki, hogy mosolyom jelenleg árnyalja egy kis fogszabi és csak 10 hónap (titkon abban reménykedem, hogy csak 8:-)) múlva lesz holywoodi mosolyom. Erre ő: Ja, hát én nem vagyok az esete, azért is írta, hogy menjünk fotózni. (Pajti, what is this???) De ha így nem akarok, azt is megérti. Én meg úgy voltam vele, hogy egyebassza, a közös fotózás jó móka, nosza. Ráadásul a pasi tényleg csodaszép fotókat gyárt...Na, meg is beszéltük, hogy amint szebb lesz az idő (ekkor épp szakadt az eső), mehetünk, csüt. körül jelentkezik. Igen, Drágaszágok, jól gondoljátok...a csütörtök is eljött, a jó idő is...a pasi nem jelentkezett...de azért én fotóztam a 7végén!!!:-)

Szólj hozzá!


2009.11.15. 21:30 mohus

A kifogyhatatlan téma: netes társkeresés...

Na, valljátok be, alig vártátok a netes sztorikat! Hát akkor ide rittyentem a kis kedvencem, még friss, ropogós.

Hívjuk hősünket mondjuk Korrekt Oszkárnak. Namost, K.O.-val egy szép estén majdnem egy órát chat-eltünk (miután írta, hogy ő azért más lányokkal is levelezik...majdnem visszaírtam, hogy "Öreg, azért regisztráltál fel a társkeresőre és találtál ki frappáns bem. szöveget, hogy lányokkal levelezz..."), amikor is épp sztoriban volt, de beírta, hogy "pill". Én türelmesen vártam, gondoltam, odaát lejárt a mosógép, vagy a szomszéd cica becsöngetett egy kis lisztért. Na, mondjuk, lehet, hogy ez utóbbi történt, mert amikor kb. 2 órával később nyugovóra tértem, ő már kijelentkezett a chat-ről. Se egy "mentem, csá", vagy "majd' hívlak", csak úgy uk-muk-fukk kijelentkezett a szépfiú.

Erre rá 2 nappal K.O. írt egy szívhez szóló üzenetet, hogy ő úgy gondolja korrektnek, ha megírja, hogy most nem engem keres, de nem venne le a chat-ről, mert később még levelezhetünk is akár. De ő tényleg így érzi korrektnek, ha ezt megírja (ráerősített a kis cukorborsó:-)). Gondoltam, megírom neki, hogy nálam fordított arányban áll a korrektség és a köszönés nélküli távozás, de úgy voltam vele, hogy nevelje inkább az újdonsült barátnője és csak annyit írtam neki, hogy sok sikert kívánok. Mert a szerelmet ugyebár mindenki megérdemli, még a magátt atom korrektnek tartó hiteltelen pubi is:-)

Nemsokára jön a következő, Belsőértékekérdekelnekcsak Nemvagyazesetem ... mi legyen a keresztneve? Szintén tanulságos történet...

3 komment

Címkék: netes tarskereses


2009.11.14. 17:28 mohus

Azok a fránya közösségi oldalak!

Jó dolog az, ha az ember lánya felkeveredik egy ilyen csodára és hirtelenjében 600 fölé emelkedik az ismerőseinek száma. Együtt örülhet a rég nem látott osztálytársakkal, amikor lát egy-két megatuti fotót Thaiföldről, vagy olvashatja, hogy ej, de bejött egyeseknek az élet...Van viszont egy komoly hátulütője is. Amikor egyedül szomorkodik, beüti a kis jelszavát, és rámegy az "Ismerőseim új fotói" menüpontra, elétárul kb. 40 esküvős és kisbabás kép.

Akikkel nem is olyan rég még együtt tivornyázott a Morrisonsban hajnalig, vagy akiknek elmagyarázta, hogy ha szexeltek a pasijukkal szombaton, akkor hétfőn még simán bevehetnek esemény utáni tablettát, nem kell összeszorított combokkal várniuk, hogy 1 hónap múlva becsöngessen a Mikulás...na, ezek az ismerősök ott virítanak és királyi többesben beszélnek gyermekükről. Aztán gyermekükről és annak kistesójáról. Szirupos boldog családos képekkel örvendeztetik meg az ismerősöket és tuti van egy képük, aminek a címe nemes egyszerűséggel az, hogy "Mi".

Én tényleg szívből örülök mások boldogságának, és a barátnőim is meg tudják erősíteni, hogy attól is elérzékenyülök, ha azt hallom, hogy a barátnő mucsaröcsögei hatod-unokatesója férjhez ment az Igazihoz és teherbe esett, de amikor a portálon barangolok, önkéntelenül is eszembe jut, hogy én vajon hol csesztem el?!

 

1 komment


2009.11.13. 20:27 mohus

Akkor én most nekikezdek...

Először is, pár szóban a blog címéről. A 21. században nagyon trendi dolog ez a szingliség, főleg, amióta Bridget Jones tollából olvashattuk a két szélsőséges esetet: valaki vagy szingli, vagy pöffeszkedő családos. Én szingli vagyok, pedig inkább pöffeszkednék...

Hiszem, hogy minden Bridget Jones-nak megvan valahol a Mark Darcey-ja. Biztos nekem is kiutaltak már egy herceget, csak leesett az erdőben a fehér lóról, a ló visszatalált az istállóba, a hercegem meg túrista GPS nélkül bolyong az erdőben és énekelgeti, hogy Csóóókbóóól születik a boldogsáááág... És közben ott fent azok, akik elindították, azt játszák, hogy "hideg-hideg....langyos...hideeeeeeeg...de nagy lúzer vagy!" vagy ha már szót ejtettünk a 21. századról, azt, hogy "újratervezés...újratervezés...".

A blogom azért jött létre, hogy ne csak én nevessek magamon és életem tanulságos kis morzsáin:-) Mert azért néha nem tud az ember mást csinálni, csak beletemetkezni az öniróniába és nevetni a dolgokon. A számomra fontos emberek a környezetemben túlnyomórészt mind megtalálták már a Mark Darcey-jukat vagy Bridget Jones-ukat. De tudom ám, hogy a közös mindennapok se felhőtlenek mindig...Hölgyeim és Uraim, ha valami olyasmi probléma feszítene, hogy az alfahím túl sok sört ivott és horkolt éjjel, esetleg a fogkrémes tubust a közepén nyomta meg, vagy ha szívetek hölgyének egy kimerítő babázós nap után (amikor végig a Kakamanónak drukkolt, hogy jöjjön, de a Kakamanó ezt leszarta, a gyerek meg vissza-kettő-padlógázzal sírt egész nap) nincs kedve összebújni veletek, csak bújjatok oda mellé és örüljetek a lényének.

Amikor hangosan röhögtem magamon...

...úgy alakult, hogy idén nyáron nem volt semmi különös programom a két hetes szabimra, így meglátogattam kis hazánkban a családom és a babázós barátnőim. Ritával és Juccal is beszéltük, hogy nem is olyan nagy baj ez, meg mivel nem autókázom, hanem a MÁV és a Volánbusz kezeire bízom magam, hátha mellém ül majd egy feltörekvő kedves mosolyú harmincas, és nem az Emil Rulez számot kezdi el rap-elni nekem, hogy "Hello Tourist, du biBt in Budapest", hanem inkább kedve támad végigdumcsizni velem az utat. Siófokról mentem Pécsre a kolléganőmhöz, egy nagy-, valamint két kis hercegéhez. Felültem a buszra, jó szokásomoz híven fülembe dugtam az mp3 lejátszóm és örültem a napsütésnek. A busz közel sem volt tele, így megengedtem az előttem ülő háromajtós szekrénynek, hogy hátradöntse a székét én meg elterpeszkedtem a két széken. A nagy ablakon kibámulás közben arra lettem figyelmes, hogy egy kb. 80 éves nyugger mami beült mellém, rá a kajámra és a könyvemre. Kérdőn nézem rá, hogy most akkor mi van, ő meg elkezdte - Kiss Tibi hangját túlkiabálva - magyarázni, hogy a légkondiból fűtés jön elől, így inkább ott ülne. Mondtam neki, hogy szuper, de azért a kajámról a leszállna, hálás lennék. És akkor eszembe jutott, hogy mit is beszéltünk a csajszipajtikkal. Aha. Bejött...:-))) A néni meg szerencsére leszállt Dombóvárnál.

1 komment

Címkék: szingli bridget jones


süti beállítások módosítása