Írhatnék sok mindenről, közte béna randiról Mr Depi-apuval, de valami sokkal jobbról fogok. A történet nem kezdődik vidáman, mert Nagypapim kórházba került (de már otthon ugrándozik:-)). Egy hétvégi napon felajánlottam Nagyikának, hogy felmegyek hozzá dumcsizni, aztán együtt bemegyünk Nagypapihoz. Már a korábbi ilyen eseteknél is szívszorító volt látni, hogy a Nagyi mennyire nem találja a helyét, amikor Nagypapi nincs otthon, most is hasonló élmény volt. Csak tett vett a Drága, a TV-ben full hangerőn ment az általa "Nasenál"-nak kiejtett ismeretterjesztő csatornán valami állatos dokumentumfilm, gondolom, hogy ne érezze magát egyedül. Nagyon örült, hogy mentem, előadtam magánéletem morzsáit, aztán indultunk a Nagypapihoz. Mondtam Nagyinak, hogy milyen kialvatlan, mire közölte, hogy hát igen, amúgy se jó alvó, de most meg hajnalban felkel, mert milyen rossz, hogy nincs kinek fogni a kezét éjszaka...hát bevallom nőiesen, a szemem nem maradt szárazon. Mostanában sok szép dolog történik körülöttem, mert barátnők házasodnak és coming out-olnak a babavárásukról, lánybúcsúkon kékharisnyatartózunk, de azt hiszem, ez több, mint szép.

Sokan kérdezgetik, hogy milyen pasit keresek. Őszintén? Gőzöm sincs. De azt nagyon jól tudom, hogy milyen kapcsolatot. Olyat, amiben 59 év után nem tudok aludni, ha nincs ott mellettem az, akinek éjjel foghatom a kezét.

És nevettessen meg naponta legalább egyszer:-)