Szépen eltelt ez a nyár, beköszöntött a korai ősz, ennek örömére írok is egy szösszenetet. A nyár nem telt túl eseménydúsan - már ami a blog témáját illeti, mert egyébként élményekben gazdag és intenzív időszak volt. No, de blogtémailag (uhhh...ezt Grétsy László kielemezhetné az IPM magazinban, vazze)  eddig úgy írhatnám le, hogy "ez a csönd éve volt..." Ám tegnap valahol olvastam egy nagyon jó mottót, ami így hangzik:

"Minden jó, ha jó a vége, ha nem jó, akkor még nincs vége!"

Legyen úgy! És jöjjön vissza a nyár még egy picit, légyszilégyszi.

Van viszont egy kis sztori, amit megosztok veletek. Úgy alakult, hogy a mosdókagylóm némileg (totálisan) eldugult. Nem értettem, hogy hogy lehet ez, bár a szűrőm már rég tönkrement és egy DM-ben vásárolható gagyi szűrő helyettesíti, ami néha ecetben ázik fertőtlenítés gyanánt. Egy nem túl sűrű hétvégén nekiveselkedtem és szétszereltem a mosdó alatt a csöveket, de ott nem volt homokszem a gépezetben, így gondoltam, megnézem a következő részen és kihúztam a falból a csövet. Ezen a ponton leültem a fürdőszoba közepére, és totál kétségbeestem, hogy úristen, én már olyan rég élek egyedül, hogy "elpasiasodtam" és simán végzek férfiaknak való házimunkát. Ekkor azonban megláttam, hogy a falban a cső folytatásában ott virít a mini szájfényem, az volt a bűnös a dugulásnál...rögtön jobb kedvem lett, hogy annyira mégse halványodik a ketteske a személyi számom elején, csak egy igazi nő képes eldugaszolni a vízvezetéket egy szájfénnyel:-)

Egyébként most értem haza az idei esküvőszezon utolsó felvonásáról. A nyáron csokor elkapásból egyesre vizsgáztam (5/0), torokszorítós meghatódásból ötösre (5/5):-) Ha olvassák a bennfentesek, ezúton is kívánom...nem is lehet ezt kifejezni, na. Ásó, kapa, nagyharang, 2060-ban pedig ott a helyem minimum 5 aranylakodalmon!