Egy újabb "házhoz mentem a pofonért" sztori...

Mr. Februárral múlt hétfőn kezdtünk levelezni. Róla sincs fent kép az oldalon, ahova 21. századi szingliként regisztráltam, még amikor elkezdtem blogot vezetni. Összeakadtunk a szájbertérben és lelkesen teljesítette, amit a "Mit várok el a páromtól" szekcióban írtam, miszerint nevettessen meg naponta legalább egyszer. Rettentő mód vicceseket írtunk egymásnak, nagyon egy hullámhosszon voltunk. Ő mindig nap közben írt, én a szigorú munkahelyi szabályok miatt mindig este. Olyan jó volt, hogy minden este itthon vártak a vicces szösszenetei. Belőlem is dőlt a hülyeség, és asszem, csípte. Gondolom, a képem alapján is szimpi lehettem neki, mert nem jött a CTRL+C - CTRL+V "nagyon helyes, kedves lánynak tűnsz, de nem tudlak elképzelni, mint szerelmemet" sztenderd szöveg...Már a telefonszámom is elkérte és érdeklődött, hogy hogy alakul a 7végém. Erre én írtam vissza, azóta pedig nyente...nuku...semmi. Mr. Februárt elnyelte a föld...

Sajnos van már némi tapasztalatom ebben a netes bénázásban, és felállítottam a 72 órás szabályt, miszerint, ha ennyi időn belül nem jelentkezik az, aki min. 3 elérhetőséget tud hozzám, annak nem kellek eléggé.

Kettő dolog jutott eszembe, ami miatt eltűnhetett: megint őszinteségi rohamom volt fogszabit illetőleg (Igen, erről nem tudok leszokni, én fontosnak tartom. Ő se hazudja be a magasságát, meg nem csinál olyan képet, amin nem látszik, hogy bandzsa, akkor én meg coming outolok. Milyen ciki lenne, ha egy első randin döbbent arccal közölné, hogy nahát, terminátor mosolyom van...) A másik (na jó, ez csak poén :) megkérdeztem a vezetéknevét és nem akarta elárulni:-) A 2+1 az, hogy idő közben találkozott valakivel, aki megmozgatta a fantáziáját és most is épp vele búg-berreg a telefonban, vagy valami romantikus helyen.

Szóval, most kicsit magam alatt vagyok, mert olyan jól indult az egész és ilyen béna vége lett...2010. Valentin napja nem az én sikersztorim :-(

Vasárnap megnéztem az Állítsátok meg Terézanyu c. filmet és döbbenetes hasonlóságokat véltem felfedezni Hámori Gabi karaktere és jómagam illetően...már amikor először láttam, akkor is voltak ilyen érzéseim, de azt hittem, azóta jutottam valahova...hát nem sokra.

Már megint a Faternak van igaza: Állatok ezek, Cicuskám, mind állatok...