Hölgyekurak, jelentem, elértem a netes társkeresés mélypontját. Innen már nincs visszaút, befejeztem. Nyugi-nyugi, nem lesz hiány posztokból, mert azért olvasgatom a "génération desenchantee" bemoldalait és beszámolok majd a leg-ekről.

Szóval, a történet...leveleztem Mr. T@lpigférfival (igen, ez volt a nick-je). Vicces figura, fikázta a trendi-szolis-műkörmös lányokat (pedig így utólag...lehet, hogy mégis ebben a körben kéne keresgetnie), jópofa kétértelmű megjegyzéseket írt. Én is osztottam rendesen, neki meg bejött. Kb. a 3. levél után felvetette a személyes találkozó ötletét. Hát, ez elsőre nem jött be neki, mert én közben elutaztam mini-vakációzni. Írta, hogy írjak, ha hazajöttem, és bedobunk egy somlóit. Gondoltam, visszakérdezek, hogy juhfarkot, vagy galuskát?:-))) A very wellness után be is jelentkeztem nála, lelkesen válaszolt, majd megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Én fogdokihoz mentem, utána hívott, hogy megmaradok-e, mondtam, hogy igen, úgyhogy este tali. Hát, ez a t@lpigférfi a József Attila Színházhoz szervezte a randit, mondván, hogy ő kocsival lesz. Gondoltam, megkérdezem, hogy nincs-e kormány az autóján, mert ha már átkúszott az Árpád hídon, vehetett volna egy éles jobbost a Váci útra, lévén, hogy pár kereszteződéssel később határozottan sűrűbb a tíz négyzetméterre jutó kávézók előfordulása, de gondoltam, úgyis alfahím, biztos tud ott valami jó helyet, nekem meg 10 perc séta otthonról.

Na, találkoztunk, kérdezte, hogy tudok-e arra valami jó helyet. Ledöbbenve mondtam, hogy nem igazán, aztán ment a matek, hogy hova menjünk. Közben dumáltunk, a fogdokiról kérdezgetett folyamatosan. Én meg jókislányként válaszoltam minden kérdésére. Aztán bekérdezte, hogy mikor veszik le a fogszabim. Megmondtam. Közölte, hogy hát, ő most inkább menne, bocsánat. Én meg pókerarccal közöltem, hogy OK, semmi gond és dobtam egy homerun-t. Na jó, nem futottam, de szedtem a lábam.

Hazafelé még röhögtem, aztán magamba zuhantam, néhány könnycsepp is legördült. Másnap arra ébredtem, hogy megint egy Lovasi klasszikust énekelek ("Három ördög hányta le a szívem éjjel..."). És éreztem, hogy kész, itt van a netes társkeresésem unhappy endje.

Ha elképzelem, hogy ő hogyan számol be a haverjainak az 5 perces randijáról, valami ilyen jut eszembe: "Te, Béla, vazze, találkoztam tegnap egy csikinnel, mondta, hogy van valami kütyü az arcában, de nem vágom, hogy ezzel hogy lehetne smárolni. Diszlájkolom (ezt a kifejezést Nyelvész Józsi mai szlengblog bejegyzésének tiszteletére. a szerk.) a csajt (pedig a képén egész jó dudái voltak), úgyhogy 5 perc után léc volt. Ja, és az 5 perc alatt csak a fogairól beszélt..."

Ha jobban belegondolok...lehet, hogy azzal, hogy 5 perc után lelécelt, korrekt volt, mert minek vegyük el egymás idejét, de fogalmazhatott volna valami kedvesebb elbocsátó, szép üzenetet. Vagy akár azt is átpörgethette volna az agyán, hogy nem akar tőlem semmi "olyat", de a levelek alapján atom jó fejnek tartott, ergo egy kávé mellett röhöghettünk volna együtt egyet, ha már úgyse volt más programunk estére, a Barátok közt-et meg egyikőnk se nézi...

Igen-igen, jól gondoljátok, ezt bevonzottam azzal, hogy parázok a fogszabi témától, nem fogadtam el magam eléggé olyannak, amilyen vagyok, már elegetek is van belőle, mert akkor minek vállaltam be a fogszabit és akarok mellette randizni szóval, abba is hagyom.

Ezúton is kívánom a velem kapcsolatot felvett szájbergyerekeknek, hogy:

Tanuljanak meg fogalmazni;

Sajátítsák el újra a magyar helyesírás szabályait, vagy találják meg Bill Gates helyesírás ellenőrzőjét;

Ne azt írják a bem.oldalukra, hogy milyenek akarnak lenni, vagy kérdezzék meg az igazi barátaikat, hogy hitelesek-e;

Ébredjenek rá, hogy ha olyan nőt keresnek, akivel lehet társalogni, akkor hiába küldenek a kiszemeltnek 80 db. instant üzenetet (igen, van ilyen funkció. lehet rózsát küldeni, meg csókot, stb.), mert a nő erre nem fogja megosztani velük a lelke mélyén meglapuló gondolatait;

Nem baj, ha valaki nem jön be nekik, lehet írni egy kedves, de lényegre törő viszlátot;

Ha a személyes találkozó után érzik, hogy nem pattant a szikra, akkor se kell sunnyogni;

Egyébként meg találják meg, amit keresnek. A szerelmet mindenki megérdemli.