Először is, pár szóban a blog címéről. A 21. században nagyon trendi dolog ez a szingliség, főleg, amióta Bridget Jones tollából olvashattuk a két szélsőséges esetet: valaki vagy szingli, vagy pöffeszkedő családos. Én szingli vagyok, pedig inkább pöffeszkednék...

Hiszem, hogy minden Bridget Jones-nak megvan valahol a Mark Darcey-ja. Biztos nekem is kiutaltak már egy herceget, csak leesett az erdőben a fehér lóról, a ló visszatalált az istállóba, a hercegem meg túrista GPS nélkül bolyong az erdőben és énekelgeti, hogy Csóóókbóóól születik a boldogsáááág... És közben ott fent azok, akik elindították, azt játszák, hogy "hideg-hideg....langyos...hideeeeeeeg...de nagy lúzer vagy!" vagy ha már szót ejtettünk a 21. századról, azt, hogy "újratervezés...újratervezés...".

A blogom azért jött létre, hogy ne csak én nevessek magamon és életem tanulságos kis morzsáin:-) Mert azért néha nem tud az ember mást csinálni, csak beletemetkezni az öniróniába és nevetni a dolgokon. A számomra fontos emberek a környezetemben túlnyomórészt mind megtalálták már a Mark Darcey-jukat vagy Bridget Jones-ukat. De tudom ám, hogy a közös mindennapok se felhőtlenek mindig...Hölgyeim és Uraim, ha valami olyasmi probléma feszítene, hogy az alfahím túl sok sört ivott és horkolt éjjel, esetleg a fogkrémes tubust a közepén nyomta meg, vagy ha szívetek hölgyének egy kimerítő babázós nap után (amikor végig a Kakamanónak drukkolt, hogy jöjjön, de a Kakamanó ezt leszarta, a gyerek meg vissza-kettő-padlógázzal sírt egész nap) nincs kedve összebújni veletek, csak bújjatok oda mellé és örüljetek a lényének.

Amikor hangosan röhögtem magamon...

...úgy alakult, hogy idén nyáron nem volt semmi különös programom a két hetes szabimra, így meglátogattam kis hazánkban a családom és a babázós barátnőim. Ritával és Juccal is beszéltük, hogy nem is olyan nagy baj ez, meg mivel nem autókázom, hanem a MÁV és a Volánbusz kezeire bízom magam, hátha mellém ül majd egy feltörekvő kedves mosolyú harmincas, és nem az Emil Rulez számot kezdi el rap-elni nekem, hogy "Hello Tourist, du biBt in Budapest", hanem inkább kedve támad végigdumcsizni velem az utat. Siófokról mentem Pécsre a kolléganőmhöz, egy nagy-, valamint két kis hercegéhez. Felültem a buszra, jó szokásomoz híven fülembe dugtam az mp3 lejátszóm és örültem a napsütésnek. A busz közel sem volt tele, így megengedtem az előttem ülő háromajtós szekrénynek, hogy hátradöntse a székét én meg elterpeszkedtem a két széken. A nagy ablakon kibámulás közben arra lettem figyelmes, hogy egy kb. 80 éves nyugger mami beült mellém, rá a kajámra és a könyvemre. Kérdőn nézem rá, hogy most akkor mi van, ő meg elkezdte - Kiss Tibi hangját túlkiabálva - magyarázni, hogy a légkondiból fűtés jön elől, így inkább ott ülne. Mondtam neki, hogy szuper, de azért a kajámról a leszállna, hálás lennék. És akkor eszembe jutott, hogy mit is beszéltünk a csajszipajtikkal. Aha. Bejött...:-))) A néni meg szerencsére leszállt Dombóvárnál.