Nincs semmi különös mondandóm, csak úgy pötyörésznék...szombat este van, tegnap voltam bulizni, jó volt, bár lehetett volna kicsit képzettebb a DJ, és pöröghettünk volna nagyobbat, mert a boogie benne volt a lábunkban, de a lemezlovas nem vette fel a társaság ritmusát. Aztán amikor a karaoke résznél egymás után két buligyilkos számot énekeltek igen hamisan (olyan számokat, amit inkább hajnal 5-kor a négy ottmaradt részeg ember társaságában kellett volna dalolászni), úgy döntöttem, hogy jobb lesz nekem az ágyban, párnák közt.
Most meg mint említettem, szombat van, Líviusz pont most énekelte, hogy "ez a mese nem az enyém, jöhetne még egy bűvös fordulat..." és milyen igaza van. Tudom, igen, ki kéne használni, hogy nincs más dolgom, mint ruhákat rendezgetni, olvasni, pozitív gondolatokat mantrázni, és élvezni a semmittevést, de most nagyon áthatja az estém az egyedüllét. Itt ülök egyedül, és az a nagy büdös igazság, hogy nagyon nem így terveztem a 30. évem. Hamis papnak érzem magam, mert nem azt az embert keresem, aki a másik felem, hanem aki mellett egész maradhatok (attól még nagyon-nagyon szeretném és boldoggá akarnám tenni:-)), de most egy pettyet félembernek érzem magam.
Biztos azt kérdezitek, hogy hol van az a meganagy optimizmus, amit a 2010-es tervezős posztban írtam...de most elvitte a cica. Megyek is inkább pakolászni, hátha a frissen mosott ruha illata visszahozza!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.