Kedves Naplóm! Péntek este van, tegnap véget ért az APEH terror, egy szikla lehullott a vállamról...de mivel téged azért írlak, hogy majd jót röhögjek az unokáimmal a szingliskedős időszakomon, térjünk át az on-topikra.
Na, hát itt aztán ninnyenek nagy fejlemények pozitív értelemben. Sőt. Gyakorlatilag besokalltam a netes bénázástól. Az utóbbi időszak már megint eltűnőművészek sokaságáról szólt. Még csak 5-e van, de már van legalább 3 Mr. Márciusom...
Szóljon ez a poszt a legutóbbiról, még friss.
Mr. Hudini egy igen jóképű feltörekvő harmincas. Bemutatkozása magával ragadott. Volt benne idézet is, de nem az a szirupos, hanem a KTF együttes Csak az ágyban c. dalából (ami egyébként nem kifejezetten a himi-humiról szól!:-)). Szóval, uccu neki, jeleztem egy frappáns levéllel létezésem. És nem lennék kiakadva, hogy 2 levél és egy képcsere után eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ha nem ez lett volna a bem. oldala egyik bekezdése:
"Igyekszem a lehető legegyenesebben és legőszintébben intézni a dolgaim, kétségtelen, az időzítés és csomagolás is fontos, ha az ember a véleményének hangot ad. Fentiekből következik, hogy a legtöbb dolgot komolyan veszem, nem árt, ha Te is így vagy ezzel."
Na, most akkor, mivaaaaaan???
Vágom én, hogy én meg túl-terézanyuzom ezt is, mert mindenkinek írok vissza legalább egy annyit, hogy nem az esetem, de kívánom neki, hogy megtalálja Miss Őazakit (és itt jön a terézanyu-effekt: ezt frankón komolyan is gondolom és nem csak úgy firkálom), és nem tűnök el hipp-hopp. Ám az a határozott véleményem, hogy Kulturföldén az a normális, ha jelzi az ember a szájbertér másik végén szerencsétlenkedő lúzernek, hogy részéről offline a dolog. Vagy nem? Kommenteljétek be, ti sokkal okosabbak vagytok!
Az igazi gond ezzel az, hogy persze, sokszor megy a "vegyük poénra" dolog, de azért a tudatalattimba szépen beeszi magát a butuska kis gondolat, hogy értéktelen vagyok és nem kellek senkinek, sőt arra se méltatnak, hogy ezt megosszák velem. Ez a nagy büdös igazság.
Lehet, hogy most a klasszikust idézitek magatokban a sztorira átköltve, hogy "Te azt hitted, hogy megírja, hogy nem vagy az ideálja? Tényleg azt hitted? Jajjjjjjjjj, ez olyan cukiiiiiiii.":-)
Na jó, egy pár szó a heti második helyezettről, Mr. Hejesírásról: hát igen, vannak, akik főiskolát végeztek...de:
egy mondat = 4 sor,
írásjel < 1,
helyesírási hiba = 5,
ebből tipikus félregépelés = 0.
Megírtam neki, hogy asszem, nem őt keresem...megköszönte az őszinteségemet (felturbózva még 2 helyesírási hibával) és búcsút vettünk egymástól.
Így kezdődött a tavasz, Öcsibocik! Ennél csak jobb lehet, ugyeeeeee?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Marjan1 2010.03.10. 15:03:16
Sajnos sztem velünk van vmi gond, kezdek rájönni, mert nem lehet véletlen a sorozatos kudarc.
drott 2010.03.17. 09:24:36
Marjan1 2010.03.18. 08:37:09
:)
mohus 2010.03.18. 18:30:52
ciao 2010.03.21. 12:28:01
Mármint hogy ez a párkeresősdi mennyire nem egyszerű... az mindenesetre biztos, hogy a hiba nem az Ön készülékében van. Aki arra nem veszi a fáradságot, hogy legalább egy f*ckoff-ot küldjön néhány ígéretesnek tűnő levélváltás után, az után talán kár is bánkódni.
De ami késik, nem múlik, addig is tessék eljárni sokat otthonról, társaságba, bulikra, partikra, esélyt adva a személyes találkozónak, ahol nem lehet elbújni marketingdumák mögé, no és lelécelni sem olyan könnyű, meg ahol nem kell fogszabályzóról beszélni, mert az most egy szükségtelen rossz, de semmiképpen sem beszédtéma, mert csak addig látják cikinek, furának, terminátorosnak vagy akármilyennek mások, amíg ezen belül megy a feszkó.
Egyébként pedig kit érdekel. Vannak kényelmetlenségei? Milyen jó lesz majd tökéletes mosollyal ragyogni a végén.
No meg aztán sem kedves arcért, sem csinos alakért nem kell ám átkopogtatni a szomszédba, kedves Mohus. :-)
Lehet, hogy egyszerűen csak az eladási technikán kell picit csiszolni.
A "Naaaa, vegyél meg most féláron, mert holnap úgyis lejár a szavatosságom" helyett
inkább valami ilyesmit:
"Neked nincs még ilyened, mint én? Hát, tényleg elég ritka darab vagyok, szóval nem is kaphatsz meg csak úgy egykönnyen..."
Ez most lehet, picit elcsépelten hangzik, pláne nem hiteles, hiszen közel 5 éve élek párkapcsolatban, úgyhogy nem igazán vagyok benne a társkeresésben, meg aztán biztos nem olyan könnyű nem tudomást venni arról a bizonyos tikk-takkról, ami ott belül ketyeg...
De kitartás, mert Te megérdemled!
mohus 2010.03.21. 22:37:49
Azt hiszem, itt az ideje újra elengedni a dolgot, mint egy bumerángot és majd alakul magától. Aztán egyszer hátha bagatellnek fog tűnni, hogy az évtized elején ezen pörögtem.