Jó rég pötyörésztem már itt, egyrészt időhiányban szenvedtem, másrészt átmenetileg (napra pontosan 1 hónapra) kiléptem a szingli létből. Érdekes kapcsolat volt, hát ezt is meg kellett tapasztalni a bűvös 30. betöltése előtt. Több lettem tőle, az biztos. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni az 1. bejegyzésemre utalva, hogy Mr. Big abban a bizonyos erdőben elejthette a GPS-t, és egy másik lovag megtalálta és a használati utasítást is...csak a hozzám tartozó használati utasítás nem volt meg neki, mert bárhogy próbáltam, nem sikerült úgy istenigazából belehabarodnom. Jó volt vele minden együtt töltött este, de nap közben nem éreztem hiányát, nem volt bennem meg az érzés, hogy ha nem írhatok neki sms-t, akkor megőrülök és nem nézegettem a telefonom olyan kamaszos módon, hogy miért nem hív már...az első randin 6 órát beszélgettünk, ami valljuk be, nem átlagos. Aztán valami elkezdődött, de az elejétől éreztem, hogy nem az igazi. Márpedig ő felnőve a feladathoz, vissza-kettő-padlógázzal keresi a hercegnőt, aki majd a felesége lesz és családot alapít vele. Aztán 1 hónap után előállt a tutival, hogy nem kéne erőltetni...én meg egyetértettem vele. Szép elválás volt, felülírta a 2 éve történt ominózus szakítást, ami anno nagyon padlóra küldött. Ezért hálás leszek neki mindig. Az már más tészta, hogy valószínűleg eltaktikázta, mert azóta bepróbálkozott azzal, hogy melegítsük a káposztát, de ugyebár ahonnan egyszer engem elküldtek (régi tapasztalatok alapján:-)) oda nem megyek vissza házhoz a pofonért. Arról nem is beszélve, hogy szeretném, ha gyorsan kigyógyulna belőlem és megtalálná az igazit, mert nagyon megérdemli. Jóember. Remélem, hamarosan a wiw-en megjelenik a pofilján a "Mi" kép:-)
Hát így ért véget a 2009-es év, amiről magamban megcsináltam a kis elszámolásom. Hol máshol, mint a kulturális atomerőműben (MÜPA) Lovasi András szerzői estjén. És tegnap a Quimby Varázszene koncertjén (Kiss Tibitől csupán 2.5 méterre, khm,khm...:-))
Szóval, számok és adatok nélkül (azokból elég munkaidőben) remek kis év volt, még ha minden napom át is hatotta a 29 évesen "lúzerkedem a magánélet útvesztőjében" érzés. Offtopik: Persze, az év elejére és tavaszra nem kellett volna az APEH ellenőrzés terror...meg ha kicsit kevesebbet lettem volna fogorvosnál (kb. 18 alkalom), az se lett volna rossz, de a cél szentesíti az eszközt. A bázisév fogdokis szadizásai ugyanis megalapozzák a tárgyév holywoodi mosolyát:-)
Újra ontopik: Gyakorlatilag végigbuliztam az évet, eszelős mennyiségű koncerten voltam, színházba jártam, írtam egy internetes cikket egy fesztiválról, annyi fényképet csináltam, hogy betelt a C meghajtóm, nyaraltam Egyiptomban, voltam kétszer is Genfben, volt szülinapi meglepi-programom, leveleztem érdekes emberkékkel, sikerült poénra vennem a netes társkeresést (ami ugyebár a végén meg is hozta a majdnem-várt hatást) és blogot is indítottam:-)
Ami pedig a legfontosabb, hogy jó úton járok afelé, hogy megéljem a pillanatokat, ne azon gondolkozzak (esetleg parázzak adott helyzetben), hogy mi lesz holnap, hanem megéljem a mát, jelen legyek az adott helyzetben, és ne rohanjanak el a fejem fölött a napok. (Na, erre a mondatra a word helyesírás ellenőrzője tuti kiírta volna, hogy "túl hosszú mondat, ez talán nem is egy mondat") Tanulgatom a megbántás-parám leküzdését is, már adódtak helyzetgyakorlatok, amikor sikeresen helytálltam.
És akkor most a teljesség igénye nélkül nézzük, mi minden szívmelengető történt a környezetemben (avagy a színfalak mögött:-)):
Szülinapom estéjén a Szöszi barátosnőm megtalálta a boldogságát és ezzel 4-re növelte azon barátnők számát, akiknek Lacijuk van:-), négy Nemszöszi barátnőm egészséges babát szült (kispasik-lányok 3:1), az ötödik pedig beköltözött álmai házába álmai Lacijával (ő Laci 3. "kronológiai" és magassági sorrendben). Egy haversrácnak hosszú évek próbálkozása után szintén kisfia született. Két fiatalember (mindkettő Zoltán) kérte, három grácia (mindhárom Eszter...na, az milyen?!?!?!?!) pedig ígérte a kezét a nagy Ő-nek. Szóval, 2010. az Eszterek és Zolik Esküvőjének Éve lesz:-)
Akivel még valami nagyon szívmelengető történt, de elfelejtettem beírni, kommentelje be.
A következő bejegyzésem talán az lesz, hogy mit szeretnék megvalósítani 2010-ben. Jó lesz 2011. január akárhanyadikán visszaolvasni (reményeim szerint akkor is egy ilyen brutál méretű csokitorta társaságában, amit este 11-kor halmazati bűn majszolni).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.